Sokszor hangzottak már el iskolánkkal kapcsolatban az élménypedagógia és a tapasztalati tanulás kifejezések. Röviden a lényegük ezeknek a tanítási módszereknek az, hogy a gyermekek a tanulnivalót nem száraz diktálás során sajátítják el, hanem amit csak lehet kipróbálnak, átélnek. Azt tartják fejlettebb országok neves pedagógusai és pszichológusai, hogy amihez a gyermekeknek valamilyen élményük kapcsolódik, az sokkal jobban megmarad az emlékezetükben.
Meg kell említenünk még azt, hogy most az iskolapadokat az ún. Z-generáció koptatja. Akiknek már nem a tényeket, dátumokat, fogalmakat kell oktatni, hanem a forrást, ahol és az utat, ahol megtalálhatját az információt.
Magyarországon több iskolában is próbálnak, „kísérleteznek“ módszerekkel. Ilyen iskolát és tanárokat kerestünk meg, hogy beszélgessünk, tapasztalatot cseréljünk. A Kontyfa Iskolába látogattunk el, ahol Magyarországon két elismert szakember is dolgozik. Egyikük Balatoni József, azaz Jocó bácsi, másikuk Kovács Nikoletta.
Kovács Nikoletta Richter Aranyanyu díjas pedagógus. Miközben ellátja igazgatóhelyettesi teendőit, kártyázik és társasozik az igazgatóiban, vérző sebeket, lelket ápol, ha pedig valaki hiányt szenved élelemben, ruhában, az ő ügyét is kézbe veszi. A gyerekek mellett pedagógusoknak is átadja tudását felnőttképzés keretei között, hogy népszerűsítse az élménypedagógiát, tapasztalati, „élményszerű” tanulást. A Kalandok és Álmok Szakmai Műhely trénere.
Balatoni József, Jocó bácsi, történelemtanár, aki alig 29 éves, de szinte egész Magyarország ismeri. Gondolt egy nagyot, és bejelentkezett az egyik kereskedelmi csatorna vetélkedőjébe azért, hogy nyerjen annyi pénzt, hogy az egész osztályát el tudja vinni egy osztálykirándulásra ballagásuk előtt. Ott kezdődött minden. Azóta naponta posztol iskolával, tanítással kapcsolatos témákról a Jocó bácsi világa oldalon. Napokban fog megjelenni második könyve. Egyenlő partnerként tekint a gyerekekre, humorral, játékkal tanít és nevel.
Azon kevés szerencsések közé tartozunk, akik láthattuk őket a napi teendőik során. Beülhettünk egy hatodikos történelemórára, ahol Mária Terézia uralkodása volt a téma. A drámapedagógia, élménypedagógia eszközeivel csoportokban dolgozták fel a diákok azt a témát, hogy miért volt annyira különleges az, hogy egy nő ülhetett fel abban az időben a trónra. Csoportmegbeszéléseket tartottak, érveltek, kommunikáltak, egymással vitába szálltak. 45 perc alatt győzték megtanulni az évszámokat, a Pragmatica Sanctio lényegét. Miközben egyik gyermek sem érezte rosszul magát, nem görcsölt azon, hogy mi van, ha rossz választ mond, mert rossz válasz nem létezett. Az egész órán lehetett érezni azt a felszabadult viszonyt tanár és diák között, ami nélkül nehéz megérteni egymást. Mindez átszőve kellő humorral. Jocó bácsi a szünetre azt a leckét adta a gyerekeknek, hogy pihenjék ki magukat, és még csak véletlenül se tanuljanak törit.
A másik óra Nico nénivel zajlott. A negyedik osztályba vitt be minket, ahol 13 gyermekből 10 halmozottan hátrányos szociális környezetből érkezik nap, mint nap az iskolába. Ott egy fejlesztő-órát láthattunk – nálunk ilyenek a játékra nevelés illetve dráma órák. A gyerekeknek egy csoportként kellett megoldani egy nagy feladatot, miközben egymásra és mindenkinek saját magára is kellett nagyon figyelni. Amikor meghallottuk a feladatot, többen összenéztünk, és azt mondtuk, tuti nem fog sikerülni tanári segítség nélkül megoldaniuk. De a módszer lényege pont ez. A tanár nem szól bele, csak kívülről figyel. És működött. Pillanatok alatt kialakultak a diákok szerepei, lett egy irányító, aki kézbe vette a többieket, akik az apró részeket illesztették az egész feladat megoldásába, és a feladatra szánt idő végére a feladat megoldódott, a gyerekeknek sikerélményük volt. Ez így leírva úgy hangozhat, mintha mit sem tanultak volna. A tanóra alatt mértek mérőszalaggal, kétkarú mérleggel, átismételték az ábécét, együttműködtek, nagyság szerinti sorrendbe rendeztek, bocsánatot kértek, figyeltek a másikra és önmagukra, meséltek, jó és rossz tulajdonságokat találtak ki. A végén pedig a feldolgozás. Mert ez a legfontosabb az élménypedagógiában. Mi történt, hogy érezted magad, mit tanultál belőle, mit viszel magaddal a következő feladatba, mit csinálnál másképp. És mindezt negyedikben.
Nagy hatással volt ránk mindkét tanár. Az óráik után leültünk és hosszú órákon keresztül elemeztük a látottakat, hallottakat. Hasznos volt a látogatás, megerősítést és önbizalmat kaptunk. Hoztunk magunkkal rengeteg ötletet, de kérdést is bőven. Ezekre együtt keressük a választ. Reméljük a jó kapcsolat megmarad a két iskola között, és legközelebb mi láthatjuk vendégül a Kontyfa tanárait. Mi is tudunk nekik mit mutatni.
PaedDr. Kantár Hajnalka
https://majthenyi.edupage.org/album/?#gallery/178
