Azt mondják a gyermekközpontú szakemberek, hogy a gyermek szempontjából a legjobb tanévnyitó beszéd az, amit nem mondanak el. És itt nem a járvány okozta közös ünnepségek elmaradására gondolnak, hanem arra, hogy míg a világ körülöttünk rohamtempóban változik, egy valami teljesen biztos: a tanévnyitó beszédek mindig ugyanolyanok maradnak. Általában időjárásjelentéssel kezdődnek, egymás után sorolják a közhelyes idézeteket, a filozofikus gondolatokat az értékekről és hagyományokról, és a burkolt fenyegetéseket, miszerint a játék helyét ezentúl a könyvre és füzetre kell cserélnünk, gondolatainkat pedig a rend, a fegyelem és a tanulás felé irányítani.
Nos, az előbb felsoroltakból tagadhatatlanul igaz, hogy a nyár elmúlt, és egy újabb tanév veszi kezdetét. Az is tagadhatatlanul igaz, hogy fontosak az értékek és a hagyományok, hiszen ezek alkotják jövőnk alapjait. És az sem hazugság, hogy szeptembertől többet lesz kezünkben a tankönyv és a füzet, és lényegesen behatárolja mindennapi tevékenységünket az iskolai csengő. Az viszont korántsem igaz, hogy mindez kizárná az alapvető gyermeki szükségletek kielégítését.
Hiszen az ősz lehet épp oly mókás, értékes tartalommal, izgalmas időtöltéssel teli, mint a nyár volt, és hiszünk abban, hogy a szeptemberrel a játéknak sem kell búcsút mondania egyetlen gyermeknek sem, hiszen elsősorban a játék az, ami elősegíti az értelmi fejlődést, fontos szerepet játszik a szociális és érzelmi fejlődésben, fejleszti a képzeletet, fantáziát, a gondolkodást.
Hiszünk abban is, hogy egy iskola nem akkor jó, ha megpróbálja a gyerekek fejébe tömni mindazt, amire a középiskolában vagy a főiskolán szükségük lesz, hanem ha olyan gondolkodásmódot és viselkedést tanít, amely ahhoz vezet, hogy később a gyerekek értékes tudást és képességeket sajátíthassanak el. Hisszük, hogy a gyerekek akkor tanulnak a legjobban, ha saját tapasztalataikat új módon rendszerezhetik. Nem nyelik a tudást, hanem megépítik azt.
Ahogy az elmúlt időszakban is, az előttünk álló tanévben is arra törekszünk majd, hogy iskolánk egy olyan hely legyen, ahol mindenki megkapja a támogatást arra, hogy saját tempójában, saját képességeihez mérten fejlődhessen. Igyekszünk sok időt nyújtani a gyerekeknek arra, hogy egymással együttműködjenek, amely képesség legalább olyan fontos, mint a matematika vagy az olvasás.
Furcsa világot élünk manapság, melyben a körülbelül másfél éve elkezdődött folyamatok hatása mára az életünk minden területére belopódzott. A rengeteg szabály, tiltás, az egymástól való elzártság kivétel nélkül mindenkiben okoz némi törést, változást. Kívánom minden diáknak, tanárnak és szülőnek egyaránt, ne engedje, hogy eltereljék a figyelmét az igazán fontos dolgokról, ne engedje, hogy eltűnjön életéből a motiváció, hogy ahogy lassan a körülmények miatt teherré válik a mindennapi létezés, úgy soha ne váljon teherré a tanulás, és a jóérzéssel megszerzett tudás feletti örömöt soha ne váltsa fel a külső értékelés.
Nyugodt, vidám tanévet mindenkinek!