1. Ősi múlt - Dávna minulosť - Ancient past
- 31.03.2023 16:42
Bývalé domy so slamenou strechou-Egykori szalmatetős házak
Mlyn-Malom Ľudový dom-Népház
Udvard község és a Zsitva folyó múltja ősidők óta összefonódik. A környéken végzett ásatások leletei bizonyítják, hogy ez a terület már a kőkorszakban lakott volt. A termékeny föld, a Zsitva folyó közelsége, a gazdag legelők megteremtették a földműveléshez szükséges feltételeket. Időszámításunk előtt az 5. században éltek itt trákok, kelták, majd kvád és markomann törzsek. Az első évszázadban a mai Udvard területe a rómaiak fennhatósága alá tartozott. A 4. században a gótok, majd a hunok foglalták el a térséget. 600 körül a legrégibb szláv törzsek és az avarok jelentek meg ezen a területen. Az avarok emlékét őrzi az 1960-as ásatások során feltárt temető. 896-ban ómagyar törzsek érkeztek a Kárpát-medencébe. A törzsek osztozkodásakor a Huba-Szemere nemzetség kapta a Zsitva völgyét. Az ide érkező pogány törzsek félnomád, pásztorkodó és földművelő közösséget alkottak. I.István király erős, független magyar államot hozott létre nemzetiségileg sokszínű lakossággal. Ebbe a történelmi folyamatba illeszkedik bele a 11. században alapított Udvard, mely minden valószínűség szerint I. István királyi udvarháza - kúriája, kápolnája és királyi birtoka volt. Az első írásos emlék Udvardról 1075-ből származik, amikor Géza király a mai Kálvária dombon lévő kápolnáját, királyi kúriájának és birtokainak egy részét a garamszentbenedeki apátságnak ajándékozta. A középkorban a település nemzetközi kereskedelmi útvonal, a Via Romana (Római út) egyik fontos állomása volt. A Zsitva folyón átkelési vám működött. Ezek az erőforrások gyors segítséget nyújtottak a járványok, a tatárjárás és egyéb csapások következtében ismételten elnéptelenedett falu benépesedéséhez, felvirágzásához. A falu a 15. században városi rangra emelkedett vásárjoggal, pallosjoggal, majd az udvardi járás központjává vált. A török megszállás idején a város fokozatosan veszített jelentőségéből, mivel közel esett a török ellen végvárként szolgáló Érsekújvárhoz. A 150 évig tartó hódoltság alatt a törökök sok kegyetlenséget hajtottak végre Udvardon. A 18. században lényegesen javult a település helyzete, fellendült a mezőgazdaság és az iparos tevékenység is. A modern kor forradalmai, világháborúi és a kitelepítés is nyomot hagyott a község életében, de lakosai mindig a szebb holnap reményében néztek a jövőbe.História obce Dvory nad Žitavou a rieky Žitava sa spája už od pradávna. Nálezy z vykopávok v okolí dokazujú, že toto územie bolo osídlené už v dobe kamennej. Úrodná pôda, blízkosť rieky Žitavy a bohaté pasienky vytvárali potrebné podmienky pre hospodárenie. V 5. storočí pred naším letopočtom tu žili Tráci, Kelti a potom kmene Kvádov a Markomanov. V prvom storočí bolo územie dnešných Dvorov nad Žitavou pod nadvládou Rimanov. V 4. storočí oblasť obsadili Góti a potom Huni. Okolo roku 600 sa v tejto oblasti objavili najstaršie slovanské kmene a Avari. Spomienka na Avarov je zachovaná v cintoríne objavenom pri vykopávkach v roku 1960.V roku 896 prišli do Karpatskej kotliny staromaďarské kmene. Po rozdelení kmeňov údolie Žitavy pripadlo rodu Huba-Szemere. Pohanské kmene, ktoré sem prišli, vytvorili polokočovnú, pastiersku a roľnícku komunitu. Kráľ Štefan I. vytvoril silný, samostatný uhorský štát s etnicky rôznorodým obyvateľstvom. Do tohto historického procesu zapadá založenie obce Dvory nad Žitavou v 11. storočí, ktorá bola s najväčšou pravdepodobnosťou kráľovským dvorom – kúriou, kaplnkou a kráľovským majetkom Štefana I. Prvá písomná zmienka o Dvoroch nad Žitavou pochádza z roku 1075, keď kráľ Gejza daroval svoju kaplnku na vrchu terajšej Kalvárie, časť kráľovskej kúrie a majetkov benediktínskemu opátstvu. V stredoveku bola osada dôležitou zastávkou medzinárodnej obchodnej cesty Via Romana (Rímska cesta). Na rieke Žitava fungovalo mýto za prechod. Tieto zdroje poskytli rýchlu pomoc k zaľudneniu a rozkvetu opakovane vyľudnenej dedine v dôsledku epidémií, tatárskeho vpádu a iných katastrof. Dedina sa v 15. storočí stala mestom s jarmočnými a pallosovými právami a neskôr sa stala centrom dvorského okresu. Počas tureckej okupácie mesto postupne strácalo na význame, pretože padlo blízko Nových Zámkov, ktoré slúžili ako konečná pevnosť proti Turkom. Počas 150 ročnej okupácie sa Turci vo Dvoroch nad Žitavou dopustili mnohých krutostí. V 18. storočí sa situácia osady výrazne zlepšila, rozmach zaznamenalo aj poľnohospodárstvo a remeselnícka činnosť. Aj revolúcie, svetové vojny a deportácia modernej doby sa podpísali na živote obce, no jej obyvatelia vždy hľadeli do budúcnosti v nádeji krajšieho zajtrajška.
The history of Dvory nad Žitavou village and the Žitava river has been intertwined since ancient times. Findings from excavations in the area prove that this area was already inhabited in the Stone Age. The fertile land, the proximity of the Žitava river and the rich pastures created the necessary conditions for farming. In the 5th century BC Thracians, Celts, and then Quad and Marcomanni tribes lived here. In the first century, the territory of today's Dvory nad Žitavou was under the authority of the Romans. In the 4th century, the Goths and then the Huns occupied the region. Around 600, the oldest Slavic tribes and the Avars appeared in the area of Dvory nad Žitavou. The memory of the Avars is preserved in the cemetery discovered during excavations in 1960. In 896, Old Hungarian tribes arrived in the Carpathian basin. When the tribes were divided, the Žitava valley was given to the Huba-Szemere clan. The pagan tribes that came here formed a semi-nomadic, shepherding and farming community. King Stephan I. created a strong, independent Hungarian state with a diverse and ethnic population. Dvory nad Žitavou, founded in the 11th century, fits into this historical process, which in all probability was the royal court house - manor, chapel and royal estate of the King. The first written record of Dvory nad Žitavou dates back to 1075, when King Géza donated his chapel on today's Calvary hill, his royal mansion and part of his estates to the Garamszentbenedek Abbey. In the Middle Ages, the settlement was an important stop on the international trade route, the Via Romana (Roman Road). There was a crossing toll on the Žitava River. These resources provided quick help for the population and prosperity of the village, which was repeatedly depopulated as a result of epidemics, the Tatar invasion and other calamities. The village rose to town status in the 15th century with fair rights and pallos rights, and then became the center of the Dvory nad Žitavou district. During the Turkish occupation, the city gradually lost its importance, as it fell close to Nové Zámky, which served as a final fortress against the Turks. During the 150-year subjugation, the Turks committed many atrocities on Dvory nad Žitavou. In the 18th century, the situation of the settlement improved significantly, agriculture and industrial activity bloomed. The revolutions of the modern era, world wars, and displacement also left their mark on the life of the village, but its residents always looked to the future in the hope of a better tomorrow.
- Back to article list
Recent articles