Üdvözöljük iskolánk honlapján!

A Zsitva titkai tanösvény a Zsitva mentén - YouTube
Séta a tanösvény mentén - YouTube

Bývalé domy so slamenou strechou-Egykori szalmatetős házak

Mlyn-Malom                                               Ľudový dom-Népház

Udvard község és a Zsitva folyó múltja ősidők óta összefonódik. A környéken végzett ásatások leletei bizonyítják, hogy ez a terület már a kőkorszakban lakott volt. A termékeny föld, a Zsitva folyó közelsége, a gazdag legelők megteremtették a földműveléshez szükséges feltételeket. Időszámításunk előtt az 5. században éltek itt trákok, kelták, majd kvád és markomann törzsek. Az első évszázadban a mai Udvard területe a rómaiak fennhatósága alá tartozott. A 4. században a gótok, majd a hunok foglalták el a térséget. 600 körül a legrégibb szláv törzsek és az avarok jelentek meg ezen a területen. Az avarok emlékét őrzi az 1960-as ásatások során feltárt temető. 896-ban ómagyar törzsek érkeztek a Kárpát-medencébe. A törzsek osztozkodásakor a Huba-Szemere nemzetség kapta a Zsitva völgyét. Az ide érkező pogány törzsek félnomád, pásztorkodó és földművelő közösséget alkottak. I.István király erős, független magyar államot hozott létre nemzetiségileg sokszínű lakossággal. Ebbe a történelmi folyamatba illeszkedik bele a 11. században alapított Udvard, mely minden valószínűség szerint I. István királyi udvarháza - kúriája, kápolnája és királyi birtoka volt. Az első írásos emlék Udvardról 1075-ből származik, amikor Géza király a mai Kálvária dombon lévő kápolnáját, királyi kúriájának és birtokainak egy részét a garamszentbenedeki apátságnak ajándékozta. A középkorban a település nemzetközi kereskedelmi útvonal, a Via Romana (Római út) egyik fontos állomása volt. A Zsitva folyón átkelési vám működött. Ezek az erőforrások gyors segítséget nyújtottak a járványok, a tatárjárás és egyéb csapások következtében ismételten elnéptelenedett falu benépesedéséhez, felvirágzásához. A falu a 15. században városi rangra emelkedett vásárjoggal, pallosjoggal, majd az udvardi járás központjává vált.  A török megszállás idején a város fokozatosan veszített jelentőségéből, mivel közel esett a török ellen végvárként szolgáló Érsekújvárhoz. A 150 évig tartó hódoltság alatt a törökök sok kegyetlenséget hajtottak végre Udvardon. A 18. században lényegesen javult a település helyzete, fellendült a mezőgazdaság és az iparos tevékenység is. A modern kor forradalmai, világháborúi és a kitelepítés is nyomot hagyott a község életében, de lakosai mindig a szebb holnap reményében néztek a jövőbe.

             
                                              
Rímsko-katolícky kostol svätého Vojtecha                         Kríž v cintoríne svätého Jozefa
Szent Adalbert Római katolikus templom                          Kereszt a Szent József temetőben
                                  
Reformátsky cintorín                               Kríž pri Branovskej ceste                         Židovský cintorín
Református temető                                 Kereszt a Baromlaki út mentén              Zsidó temető
Udvard község élete és története szorosan összefüggött a katolikus egyházzal. Már a 11. században a Zsitva-parton emelkedő Szent Márton-halmon kápolna állt. Első keresztény temploma fából készült, amely a tatárjárás idején (1241) elpusztult. A helyére új templomot építettek, melyet kőgáttal vettek körül.  A korabeli feljegyzések szerint nemcsak új temploma, de plébániája is volt a falunak. A plébániai feljegyzések között latin nyelvű írások is vannak egyházi vizitációkról. A 16. században a plébánia és a templom súlyos károkat szenvedett a török támadásoktól. A pap nélküli hívek egy része megingott hitében, s Udvardon is teret hódított a reformáció.  A helyi protestánsok elfoglalták a templomot, de a törökök 40 év után visszaadták a katolikusoknak. 1671-ben török engedéllyel újra felépült a plébánia. Bevezették az anyakönyvet, amelyet 1714-től rendszeresen vezettek: bejegyezték az udvardi katolikusok születésének, házasságkötésének és elhalálozásának időpontját. A 18. század második felében megkezdték a súlyos károkat szenvedett templom újjáépítését barokk stílusban, melyet 1777-ben szenteltek fel. A templom alatt kripta található, melyben papok, főispán, katonatiszt, 13 éves kislány, udvardi nemesek és nagygazdák nyugszanak. A Szent Adalbertről elnevezett római katolikus templom műemlékké van nyilvánítva. A múlt tragikus eseményei (tatár pusztítás, török ​​megszállás, kuruc harcok) következtében mára nem sok szakrális emlék maradt, mert ezek többnyire elpusztultak. Ezért is becses az, ami még megmaradt: 2 templom, Kálvária, lezárt temetők, kápolnák, néhány szobor és útszéli kereszt.
 

Már a 11. században az egykor bővizű Zsitva folyó mellett, a Szent Márton-halmon királyi udvarház és kápolna állt. Valőszínűleg I. István király építtette. A kúria és a kápolna a tatárjárás idején jelentősen megrongálódott. 1309-ben a Szent Márton-kápolnában tartották meg az udvardi tartományi zsinatot. A zsinat elfogadta Károly Róbertet magyar királynak, és elrendelte az Angyali üdvözlet elmondásával az esti harangszót, amely az egész világon először Udvardon kondult meg. 1554-ben a törökök felgyújtották a Szent Márton-halmon található erődítést, ekkor égett le a kápolna is. 1855-ben Majthényi Adolf udvardi plébános célul tűzte ki, hogy Szent Márton dombján kálváriát építtessen maradandó emléket állítva ezzel az udvardi tartományi zsinatnak. Terve megvalósításához összefogta a magyar főpapságot és kereszténységet. A domb idomtalan alakját átalakították. Az udvardi, a fűri és a szentpéteri hívek 12 000 szekér földet hordtak össze. A kálváriát 1860. szeptember 16-án szentelték fel 30-40 ezer hívő jelenlétében. Az udvardi Kálvária a művészi felépítésével, kápolnáival, festményeivel, szobraival egy példaértékű összefogás bizonyítéka.
 

                     
                                                                                               Erb obce z 15.storočia
                                                                                         Udvard egykori városi címere

                     
Jazero pri reformátskom cintoríne                  Jazero pri ceste do Nových Zámkov
                     Hindi-tó                                            Kacsaúsztató az újvári út mellett
                  
             Jazero pri Kolťanskej ceste                                        Jazero pri mlyne
                          Barna-tó                                                               Malom-tó
         
Jalec tmavý /Leucistus idus/-Jászkeszeg         Mrena severná /Barbus barbus/-Márna     
                         
Slnečnica pestrá /Lepomis gibbosus/-Naphal       Jeseter malý /Acipenser ruthenus/-Kecsege
                        
Pleskáč vysoký /Abramis brama/-Dévérkeszeg        Zubáč veľkoústy/Stizostedion lucioperca/-Fogassüllő
                    
Šťuka severná /Esox lucius/-Csuka                                     Mieň sladkovodný /Lota lota/-Menyhal

Hajdanában a Zsitva folyónak és a buja növényzetű elárasztott területeknek gazdag halállománya volt. Már egy 13. századi okiratban említést tesznek a helyi halászokról. A halban és más vízi élőlényben gazdag folyó századokon át fontos megélhetési forrásként szolgált az emberek számára. A 19. század közepétől a Zsitva medrének áthelyezésével hanyatlásnak indult a korábban oly fontos halászat, mivel az új, nyílegyenes meder már nem kedvezett a halszaporodásnak. Ezután jobbára csak a falu szegényei meg a gyerekek próbáltak halat fogni. A folyó vizének szabályozása szintén csökkentette a halállományt. Később a víz-és talajszennyezés nagymértékű halpusztulást okozott. A község határában kavicskitermelés következtében több helyen mesterséges tavak keletkeztek. Aszályos időkben jól szolgálták a határöntözést. Ezekbe a bányatavakba fokozatosan halakat telepítettek a horgászok nagy örömére. Tiszta vizeikben sokféle hal talált élőhelyre. Napjainkban a szép környezetű horgásztavak rekreációs szerepet töltenek be. Az 1-es kavicsoson évente horgászversenyt és triatlon versenyt is rendeznek. A Kálvária melletti területen földalatti termálvizek találhatóak. 
Udvard egykori tavai
A községnek a múltban több tava volt a falu belterületén. A tavak úgy keletkeztek, hogy a szabad térségeken a jó minőségű agyagból vályogtéglát készítettek. Így ezek a gödrök évről évre nagyobbak lettek. A tavak igen hasznosak voltak: a gazdasszonyok vízi szárnyasokat neveltek itt, a mélyebb tavakat lóúsztatásra használták, és bőségesen szolgáltak vízzel a tüzek oltására is.  A gyerekek télen a befagyott tavakon korcsolyáztak, „patkóztak“ és csúszkáltak, nyáron pedig az öregebb teknőkben csónakáztak.  A legnagyob tó a Hindi-tó volt, majd nagyságát tekintve a Malom-tó, a Longa-tó és az Ürge-tó. Az egykori tavakat építkezési törmelékkel, szeméttel és egyéb hulladékkal töltötték fel, és mára teljesen megszűntek. Csupán egy tó maradt meg mindmáig, az újvári út mentén található kacsaúsztató.
Bývalé dvorské jazerá
Obec mala v minulosti viacero jazier vo vnútrozemí obce. Jazerá vznikli výrobou  tehál z vysokokvalitnej hliny na otvorených plochách. Takže tieto jamy sa každým rokom zväčšovali. Jazerá boli veľmi užitočné: gazdinky tu chovali vodné vtáctvo, hlbšie jazerá slúžili na plávanie koní a poskytovali dostatok vody aj na hasenie požiarov. V zime sa deti korčuľovali, „podkúvali“ a šmýkali na zamrznutých jazerách a v lete sa člnkovali v starších korytách. Najväčším jazerom bolo jazero Hindi, z hľadiska veľkosti za ním nasledovalo jazero pri mlyne, jazero Longa a jazero Ürge. Bývalé rybníky boli naplnené stavebnou suťou a iným odpadom a teraz sú úplne preč. Dodnes zostalo len jedno jazero pri novozámockej ceste.